Látod, már nem is veszlek észre,
úgy jársz-kelsz csendesen - 
nem csábítasz a széptevésre:
épp csak vagy, kedvesem.

Épp csak vagy, s mert egy vagy velem,
test álma, léélek pihenése:
vagy hő nyaram és hű telem,
úgyhogy már nem is veszlek észre.

Hiányozz, mint ha álmom, étkem
cserbenhagy csendesen - 
hogy ne maradjál észrevétlen,
szakadj el tőlem, kedvesem.

És kóboroljak és acogjak,
mint egy gazdátlan háziállat,
ki nem vár mást, egy falatot - 
és hadd higgyük, hogy megtalállak.