Most múlik pontosan... Engedem, hadd menjen. Szaladjon kifelé belőlem, gondoltam, egyetlen. Nem vagy itt jó helyen, nem vagy való nekem!
Villámlik, mennydörög - ez tényleg szerelem.

Látom, hogy elsuhan felettem egy madár: tátongó szívében szögesdrót, csőrében szalmaszál. Magamat ringatom, míg ő landol egy almafán, az Isten kertjében almabort inhalál.

Vágtatnék tovább veled az éjben, az álmok foltos indián lován
Egy táltos szív remeg a konyhakésben - talpam alatt sár és ingovány

Azóta szüntelen őt látom mindenhol... meredten nézek a távolba, otthonom kőpokol, szilánkos menyország... folyékony, torz tükör - szentjánosbogarak fényében tündököl.

Egy indián lidérc kísért itt bennem, szemhéjain rozsdás szemfedő. A tükrökön túl fenn a fellegekben furulyáját elejti egy angyalszárnyú kígyóbűvölő -