Van valami a viharban. Valami több.

30.

Harminc.

HARMINC.

Meghitt, egész, teljes béke a gyermek.

„hiszen világos, hogy nem olyan 

a krokodil szája kitátva,

mint a krokodil szája kitátva” (Hervay Gizella)

Csak egy ember vagy. Vagy mégsem?

 avagy

Olyan nagyon szükséges közhelyek az új évre.

Így történt, hogy szoptattam már a főtéren, a buszon, taxiban, vendéglőben, bevásárló központban, egyházi tanácsteremben, fesztiválon, reptéren, repülőn, szegélykövön ülve, libegőn, hajón, bankban. Szoptattam fekve, ülve, állva, sétálva vagy planking közben. (Fejen állva még nem próbáltam, de csak mert nem tudok fejen állni.

Egy éve ilyenkor csend volt.

az egyetlen, amit még mindig annyira határozottan elítélek az az anyaszégyenítés, az anya valamilyen tettének, szokásának határozott elítélése, mert nem értünk egyet vele, nem úgy gondoljuk, mást olvastunk, jobban tudjuk. Hát nem, nem tudjuk jobban.

Akkor este csak egy érzés létezett a világban: a feltétel nélküli szeretet.

"Ezt még el kell mondanom, magamban nem tarthatom. Figyelj, érdekes! Nem vagyok tökéletes!"

ki kell engednem ezt a túlcsorduló érzést egy pár könnycseppben

Más lett. De nem lett könnyebb.

De aztán eltelik a hat hét, eltelik 2 hónap, vége felé jár a harmadik is, és nekem egyre nagyobb szükségem van a társaságra, a beszélgetésre. Arra, hogy ne csak hallgasson és nézzen valaki, amikor beszélek, hanem megértse, amit mondok (talán ezért is kezdtem nyilvánossá tenni az írásaimat), és válaszoljon, és ő is hozzon híreket, és meséljen arról, hogy mi történik a babás világon túl, ott a valóságban. Igen, ilyenkor már nagyon is KELLENEK a LÁTOGATÓK!

Néha félsz becsukni a szemed, nehogy lemaradj valamiről

Itt megértésre van szükség. Ölelésre, amikor sírok, megerősítésre, amikor bizonytalan vagyok; egy őrangyalra, aki ölbe veszi a gyereket, és elküld aludni, mikor már majdnem összeesem, de egy perccel sem előbb.

A szülés nem fáj. A vajúdás fáj.