Csend van. Édesen alszol. Minden mozdulatlan, csak a csendes  és monoton légzésed él a százéves nyugalomba borult palotában.
 Száz év, ezer év - néhány pillanat. Hosszú, kegyetlen álmaidban kell élned. És élned kell. Az átok alvásra kötelez. Nem ébredhetsz fel. Rémálmokban vergődve is, aludnod kell. Nem ébredhetsz fel. Nyár van, meleged van, túl vastag a paplan, de nem ébredhetsz fel, hogy kicseréld egy vékonyabbra. Télen leesik rólad a takaród, és - bár fázol - NEM ÉBREDHETSZ FEL.
  A száz év alvásban ezerszer, milliószor végigálmodod az ébredés pillanatát... és minden alkalommal rájössz, hogy ez még mindig nem valóság. Egy évszázad reménye és ébredésvágya gyűlik össze benned. Egy évszázadon át vársz a szerencsésre, aki rólad hallott meséket üldözve bejut hozzád azon a bizonyos napon, és önző csókjával ébreszt fel. Hányszor megálmodtad ezt a pillanatot. Most eljött, és teljesen más volt, mint az álmaidban. Rövid volt és véges.
 Egyetlen pillanat alatt egyszerre megkaptál és elvesztettél mindent, amiről száz éven át álmodtál.

   Csipkerózsika, felébredtél!

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.