Nem a vallsban hiszek, nem a Bibliban hiszek, de hiszek egy istenben. Hiszek abban, hogy az ember nem bnsnek, nem gonosznak szletik. Hiszek a jindulatban, hiszek a szeretetben, hiszek az embersgben, hiszek a mvszetben, s hiszek – nagyon is – az intelligenciban, a tudomnyban, a kutatsban, a fejldsben. Nha hiszek magamban, nha hiszek msban.
Levetkzk minden larcot magamrl. Minden larcot, amit valaha is felvettem vagy rm adtak.
Az f: n -> vilg halmazokon rtelmezett fggvnyben voltam mr f(x)=kedves kislny, voltam gyes kislny, voltam szemt, hazug alak, voltam ldozat s voltam gyilkos, voltam szenved s voltam boldog, voltam pldakp s voltam elrettent plda, voltam felnttet jtsz kamasz s voltam gyerekes felntt, voltam megrt bart s voltam hisztis ellensg, s ki tudja mi minden voltam mg...
De most a fggvnyemet nhny pillanatra talaktom. Legyen f(x)=x.
Levetkzve minden szerepet, meghmozva magam, megtallom azt, ami vagyok, ami tnyleg vagyok: tiszta nzs s bszkesg. Mert igen, ez vagyok. s ezzel szembe kell nznem. Nem vagyok senki, csak egy rtktelen, haszontalan nzs, aki a sok szerep alatt l. s erre kell felptenem gy az letem, hogy az msoknak is elfogadhat legyen. Mert nem egyedl lek a bolygn, s elvben trsas lny vagyok.
Ne llts tkrt elm, nem akarom tudni, hogy melyik szerep van rajtam. Nem kellenek a tkrk. Nem akarom ltni magam, mert – br taln te az larcomon nem ltsz t – rm minden tkrbl az nzs s bszkesg megtesteslse nz vissza. res vagyok.
De az ressgre alapozok egy letet. Egy letkedvvel teli, teljes letet. Biztonsgot s bizonyossgot nem ismer vilgomban meg kell tallnom egy olyan fggvnyrtket, amiben szinte is vagyok s j is. Amiben hasznos vagyok, vagy annak rzem magam. s amiben felhasznlhat az nzs s a bszkesg gy, hogy az msok javra is legyen. Mert ami msok javra van, az nekem is j.
Levetkztem minden jelmezem. De rendre visszaveszem ket, s mindenikben ott leszek. resen, nzssel s bszkesggel telten… n.