Nem a vallsban hiszek, nem a Bibliban hiszek, de hiszek egy istenben. Hiszek abban, hogy az ember nem bnsnek, nem gonosznak szletik. Hiszek a jindulatban, hiszek a szeretetben, hiszek az embersgben, hiszek a mvszetben, s hiszek – nagyon is – az intelligenciban, a tudomnyban, a kutatsban, a fejldsben. Nha hiszek magamban, nha hiszek msban.
Amikor mr minden mindegy, belefradtl… de mgsem nyugszol bele semmibe…
Szaladt. Szaladnia kellett. Az elejn csak egy rlt rohans volt, taln mr akkor tudta, hogy semmirt.
…
Mr nagyon rgen indult. s mr nem lehetett megllni. Futott, mint valamikor Forrest Gump, egyszeren s vgtelenl. A semmibe. De tudta, hogy rtelmetlen minden. De mi mst tehetett volna?
Mr fjt mindene. Knnyei csorogtak, s khgtt… a tdeje is feladta volna, a lbai is, de nem lehetett. Mr nem volt meglls. Tudta, hogy nem kellett volna elindulni. s azt is tudta, hogy ha jrakezdhetn, ugyangy tenne mindent.
Sors ez, de nem megrt, hanem megalkotott. gyrtotta magnak. Mert nem tehette mskpp. Mskpp mr nem lenne. („Lehettem volna valaki ms, de a ms az valaki ms lett.” Nem lehettl volna.)
Futott tovbb, keseren, srva, de nmagaknt. Mert az ember nem mondhat le az egyetlen tulajdonrl: nmagrl. Akkor sem, ha fj, akkor sem, ha szaladni kell rte. s ha replni kellett volna, replt volna.
Szaladt. Mr nem maradt semmi belle… csak . s is csak remnytelen futs a semmibe. De szalad. Cltalanul, fradtan, knnyesen, .