Ars poetica
2010.12.01. 20:38
(„)Ez a blog nem blog.
Egyetlen lehetsgem immr,
hogy szabadsgom megteremtsem,
s minden zt megzleljem.(”)
...
Hervay Gizella:
Elsz
Aki azt hiszi, hogy az irodalom irodalom,
az hlye.
Vilgos.
Ez a knyv nem knyv.
me:
Ma reggel kedvem volt nekelni
s nekeltem egsz dleltt.
nekeltem s mosakodtam,
nekeltem, s vertem a prnt,
nekeltem, s paprt fztem az rgpbe.
Nem ment az rs.
Gytrni kezdett,
hogy mrt nem tudtam lni eddig,
mrt jttem zavarba, ha telefonlni kellett,
mrt fltem, hogy a manikrslnyok kinevetnek,
mrt szgyellem repedezett ujjaimat,
mrt hallgatok estken t a bartaim kztt,
mi ez a grcs, ez a gombc, ami elviselhetetlen,
ami miatt szjhzva hvnak a bartok magukkal
- knnyen elronthatom a hangulatot -,
mrt nem maradt mellettem senki?
Ht igen, ht igen, elviselhetetlen vagyok.
Mire idertem, hol volt mr a jkedv, az nekls!
- Minek ez az egsz? - vertem a gpet. -
Mit tudok mg valakinek is mondani?
S ekkor egyszerre megrtettem, hogy ami n vagyok,
ez a csupa-flelem, csupa-gtls
a megalzottak, a kiszolgltatottak ismertetjegye,
s hogy tbben vagyunk ilyen jeggyel szomortottak a fldn,
mint ahnyan heznek, vagy mint ahnyan belehalnak.
Itt vagyunk, mi gyengk s kiszolgltatottak
rkltt nyavalyinkkal, a trtnelem mocskos ujjnyomaival.
n a szabadsgot cafatonknt tpem ki magamnak.
Semmim sincs, ami eleve adott.
Szlfldet, hazt, mindent magamnak kellett megszereznem,
mg ms beleszletett.
s minden pillanatomat -
a j szt, amirt lelk a parkban a padra,
s megcsodlom a ronda kzimunkkat,
a bgre vizet, amire rszolgltam Gymeskzplokon,
a bartaimat,
mindent, mindent,
s mindennap jra meg jra mindent ki kell csikarnom,
nincs, aki segthetne,
ne is segtsen - konok vagyok,
csak teszem magam, hogy nem brom,
mindig csak majdnem esek ssze,
aztn jbl s jbl . . . . . . .
de hiba!
Ltjk a vdtelensget szemeden,
halljk hangodon,
ltjk zavarodon,
esett mozdulataidon.
Tudjk, hova ssenek,
minden elz ts cinkosuk.
Visszavgnak:
- Mrt hagyod magad? -
Mrt hagyod magad, kiszolgltatottak tmege,
gyr a fld krl?
Vdd magad flddel,
vdd magad magaddal,
vdd magad kicsikart szabadsgoddal,
vdd magad szerelemmel!
Ez a knyv nem knyv.
Egyetlen lehetsgem immr,
hogy szabadsgom megteremtsem,
s minden zt megzleljem.
Ebben a knyvben teht mindenkit szembekpk,
aki csak megalzott,
az lettl eltancsolt,
sajnlt,
ellktt,
becsapott.
Ez a knyv egyetlen nagy szembekps
mindazokrt, akiket valaha is megalztak,
s megalznak.
s aki azt mondja, hogy van fontosabb ennl,
az nem tudja, hogy az irodalom nem irodalom,
az teht hlye.
|