az egyetlen, amit m�g mindig annyira hat�rozottan el�t�lek az az anyasz�gyen�t�s, az anya valamilyen tett�nek, szok�s�nak hat�rozott el�t�l�se, mert nem �rt�nk egyet vele, nem �gy gondoljuk, m�st olvastunk, jobban tudjuk. H�t nem, nem tudjuk jobban.

Mi�ta anya vagyok, megtanultam elfogadni. Megismertem a toleranci�nak egy m�lyebb, egy �jabb dimenzi�j�t. Miel�tt sz�ltem volna, volt bennem egy valamif�le megvet�s sokakkal szemben. Azel�tt hat�rozott v�lem�nyem volt n�mely sz�l� viselked�s�r�l. �rtetlen�l, n�ha kiss� cs�ny�n n�ztem p�ld�ul az epidur�lis �rz�stelen�t�st k�r� vaj�d�t, a gyermeke sz�j�ba cumit ad� any�t, a gyermek�t az aut�ban �lben viv� sz�l�t, azt aki nem szoptat, azt aki egy�tt alszik a bab�val, aki s�rni hagy, aki j�r�k�ba tesz �s annyi minden m�s magatart�st.

Kamaszk�nt annyira j�l tudtam dolgokat. Tudtam, hogy aki nem �r h�zit, az tudatosan v�llalja, hogy nincs meg a h�zija. Tudtam, hogy aki nem figyel �r�n, annak nehezebb lesz tanulni. Tudtam, hogy aki nem indul el id�ben, az v�llalja, hogy k�sik. Tudtam, hogy aki nem �r helyesen, azzal nem �rdemes sz�ba �llni. Tudtam, hogy mindenkit saj�t d�nt�sei alapj�n meg (�s el-) lehet �t�lni. Persze akkor is tudtam, hogy vannak akaratunkon k�v�li esem�nyek, �s azok�rt tudtam eln�z� lenni, de m�g nem nagyon ismertem a meg�rt�s fogalm�t. Az akkori mesterem azt �rta nekem „Nagy elfogad�st k�v�nok m�g a lelkedbe, eln�z�st az emberekkel szemben!”

Ezen az�ta is dolgozom. Nem tudtam, hogy a gyermekem sz�let�se fog hozni ebbe egy hatalmas l�ketet.

Igen, mi�ta megsz�letett a kisl�nyom, az�ta tudom, hogy nem tudok t�k�letes lenni. Az�ta tudom, hogy egy anya sem t�k�letes. Az�ta nem �t�lek el annyi embert, annyi magatart�st, annyi helyzetet, annyi d�nt�st. Az�ta az egyetlen, amit m�g mindig annyira hat�rozottan el�t�lek az az anyasz�gyen�t�s, az anya valamilyen tett�nek, szok�s�nak hat�rozott el�t�l�se, mert nem �rt�nk egyet vele, nem �gy gondoljuk, m�st olvastunk, jobban tudjuk. H�t nem, nem tudjuk jobban. De igaz�b�l ezt sem �t�lem m�r el annyira hat�rozottan. Az a hat�rozott �t�lkez�s �n valahol ott van a tin�dzser napl�mban, az ellen�rz� k�nyvecsk�mben, a matekf�zeteim m�ly�n… �n meg itt vagyok a gyermekem tekintet�ben, ny�g�l�s�ben, f�jdalmas s�r�s�ban, �s �nfeledt nevet�s�ben. Cumival vagy an�lk�l. Aut�s �l�sben vagy hordoz�ban.

Ma kij�ttem a templomb�l amint felvettem az �rvacsor�t, nem v�rva meg a z�r��neket, az �ld�st, az istentisztelet v�g�t. Persze, nem �n voltam az egyetlen, de eddig mindig megvet�ssel n�ztem azokat, akik m�g az �nnepen sem tudnak m�g 10-15 percre meg�llni, lelassulni, magukba fordulni, k�z�ss�gben lenni, figyelni a lelk�kre, �s mi�rt ne, az istenre. Ma �n sem tudtam. Ma engem v�rt itthon az 5 nap h�j�n 9 h�napos gyermek, aki m�g mi�ta sz�l�s ut�n tal�lkozott velem, nem volt ilyen hossz� id�re t�vol t�lem. Ma nekem ki kellett j�nni. �s lehet, hogy volt n�h�ny kamasz (vagy nem kamasz), aki olyan nagyon j�l tudja a vil�got, aki ma engem n�zett megvet�ssel.

Ahogyan biztosan vannak m�g emberek k�r�l�ttem, akik megvet�ssel n�znek, amikor megl�tj�k a gyermekem sz�j�ban a cumit, amikor megtudj�k, hogy a 9 h�napos gyermekkel egy�tt alszom, akik l�tj�k, hogy be�l�k a taxiba a gyerekkel a hordoz�ban… �s ezzel nincs semmi baj, ez �gy van j�l. Majd egyszer tal�n az � �let�kbe is meg�rkezik egy tan�t�, aki led�nti az oly er�s betonb�l �p�tett elveket, aki meg�rteti, hogy a rossz nem l�tezik, aki megtan�t meg�rteni, elfogadni, megmutatja a tolerancia egy m�sik, sokkal m�lyebb dimenzi�j�t. Mert � a t�k�letlens�geiddel egy�tt t�ged szeret a vil�gon a legjobban. �s megtan�t magadat a helytelennek t�n� d�nt�seiddel egy�tt is szeretni. Az eny�mbe meg�rkezett.

Nekem ma ez a felt�mad�s.