Nem a vallsban hiszek, nem a Bibliban hiszek, de hiszek egy istenben. Hiszek abban, hogy az ember nem bnsnek, nem gonosznak szletik. Hiszek a jindulatban, hiszek a szeretetben, hiszek az embersgben, hiszek a mvszetben, s hiszek – nagyon is – az intelligenciban, a tudomnyban, a kutatsban, a fejldsben. Nha hiszek magamban, nha hiszek msban.
Volt egyszer egy szegny kislny. Szegny volt, de volt egy picike kertecskje. Egyszer, ki tudja honnan, arra fjt a szl egy magocskt. A lny nem vette szre, csak mikor kikelt, figyelt fel r. Nem tudta, mi lesz belle, csak azt tudta, azt rezte, hogy szeretnie kell...
Volt egyszer egy szegny kislny. Szegny volt, de volt egy picike kertecskje. Egyszer, ki tudja honnan, arra fjt a szl egy magocskt. A lny nem vette szre, csak mikor kikelt, figyelt fel r. Nem tudta, mi lesz belle, csak azt tudta, azt rezte, hogy szeretnie kell a gyenge nvnyt. ntzte, polta, vigyzott r, vdte, mindig a nvnyre gondolt, rla lmodozott. Az meg csak ntt, s egszen hozzszokott a kislny gondoskodshoz.
Lassan-lassan rzshoz kezdett hasonltani. Megersdtt a szra, szp levelei nttek, kibjtak a tvisei s bimbt hajtott.
A Kislny boldogan simogatta volna vgig szeretett virgjt, de az tviseivel vresre karcolta kezt. A szegny lny nem trdtt vele, csak szerette a rzst. Nem fjt a karcols, nem szmtott.
Msnap is kijtt a virghoz, meg akarta lelni, de az megszrta az ujjt. A kislny nem panaszkodott, nem mutatta, hogy fj. Csak megsimogatta a bimb szirmt.
Harmadik nap nem jtt a lny. Negyedik nap sem. Aztn valami feketeruhs nagy emberek fogtk le a rzst, gy, hogy szegny vdekezni sem tudott. Levgtk, s ms virgokkal egytt egy mrvnyk eltti friss fldraksra helyeztk. A rzsa felfogta, hogy mi trtnt.
Rjtt, a kislny tbb nem jn el hozz, nem simogatja meg szirmait… Azonnal kinylt, de vrvrs virgjt a kislny mr nem lthatta.
Msnap reggel a harmatcseppek nem prologtak el a rzsa szirmairl, de mr ks volt srni.