ki kell engednem ezt a túlcsorduló érzést egy pár könnycseppben

Sok mindenre készültem, felkészülni semmire sem lehet, de sok dolog megfordul az ember fejében, és a nehézségek tudatában vállalja a szülőséget. De arra, hogy milyen erővel fog a sírás környékezni minden gyermekeket érő fájdalom / szenvedés / baj / sorscsapás / haláleset gondolatától is, arra nem számítottam. Mindig is érzékenyebb voltam, de hogy ez fokozódni fog, arra nem gondoltam. Pedig így lett. Valahányszor valami szomorút olvasok vagy hallok, legszívesebben csak magamhoz ölelném a gyermekem, és olyan nagyon szorítanám, hogy érezze, soha nem engedem el.

Hétfőn reggel csoda történt! Boglárka nevetett!!! Hehehehe, hehehe, hehehe – mondta Nagyapának. Azóta sem ismételte még meg, de ez az egy alkalom is annyira meghatott, hogy csak tartottam a babát az ölemben, és patakokban folytak a könnyeim. Hát igen, nemcsak a keserűség miatt sírok egyre többet, hanem örömömben is. Az is előfordul, hogy érzem, annyira szeretem, hogy ki kell engednem ezt a túlcsorduló érzést egy pár könnycseppben. Nézem őt, és sírok a boldogságtól.

Sok mindenre készültem, sok mindenre számítottam, de hogy a gyermekemtől tanulok sírni, arra nem. És talán, mint annyi minden, ez így van jól.