- Igaza volt – mondta a l�ny, �s n�zte a narancss�rga s�rk�nyrep�l�t, amint az egyre magasabbra sz�llt… n�zte a fi�t, aki ir�ny�totta… n�zte �t, �s m�g mindig s�rt. Csendben… mag�nak. Nem fetrengett, nem �v�lt�tt, nem szenvedett a f�ld�n cs�szva… csak s�rt. Mint ahogy egy l�ny s�r, ha egy fi� elrep�l.

Nem n�zett sz�t, nem pillantott m�shov�. Maga sem tudta, mennyi ideig n�zte a fi�t… azt�n pakolni kezdett. Ezt m�r egyed�l is tudta. Hogy hogyan kell sz�tszedni a s�rk�nyrep�l�t, melyik sz�ra a t�ska melyik r�sz�be j�r, melyik darabot kell el�sz�r betennie…

Mikor mindent sz�pen �sszecsomagolt, sz�tn�zett. Egy elismer� pillant�sra v�rt, egy m�sodpercre elfeledte, hogy egyed�l van. De mikor nem kapta meg az elismer� pillant�st, nem t�rt ki zokog�sban, nem omlott �ssze. Tudom�sul vette… azt�n elindult.

Nem volt k�nny� felj�nni, lefele m�g nehezebb dolga volt. Egyed�l volt, �s a dr�tsodrony nem sz�m�tott el�g megnyugtat� t�masznak. De h�t, valahogyan le kell jutni!

Nekiv�gott a falnak, amin a fi�val olyan k�nnyen felj�tt, �s m�szott lefel�. M�sznia kellett. Minden l�p�sn�l �j kapaszkod�t keresni. Azt�n le�rt. Az els� tiszt�s. A k�k h�romsz�ges turistajelz�s. Az erd�. M�g egy tiszt�s. Egy kis szikl�s r�sz, azt�n megint erd�… a l�ny csak ment, egyetlen dolog, amire gondolt, a mindenkori k�vetkez� l�p�s volt. Tudta, hogy ezek az utols� f�k, �s ha elmegy mellett�k, ki�r a mened�kh�z tiszt�s�ra. Mintha egy ajt�n l�pne be, �gy l�pett ki az erd�b�l.

- Sz�pen �sszecsomagolt�l. – mondta a fi�, �s a l�nyt n�zte. – Gyere vissza velem. Rep�lj�nk egyet egy�tt – mondta. A l�ny n�zte, �s gondolatban nagyon szorosan �t�lelte. Megmozdulni m�g nem tudott.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s