Mondd, hol vagyok? Az égen úszó csillagok elérhetetlenek megint.
Merre járunk, mért kapaszkodtunk meg itt?
Ismerős - mégsem értem hangjait.
Túl erős gyökér nő lábaimból - semmi kétség, érzem őt: ez nem lehet más, mint a Föld.

Csak várok a víz partján egyedül, hogy jöjjön a hullám, és távoli földekről eljöjjön a jó szél hozzám.

Itt várok a víz partján egyedül, hogy jöjjön a hullám, és távoli földről jöjjön a jó szél...

Házam leszel, hogy démonoktól bújjak el.
Miféle ködből érkezem újra hozzád? Mért felejtem mindig el?
Válaszolsz a dolgokról, ha kérdezek, de égi arcom mégse lesz. Tükreidben látható, nem mutathatod meg.

Itt várok a víz partján egyedül... hogy jöjjön a hullám, és távoli (talán nem is létező) földekről jöjjön a jó szél hozzám...