Volt egyszer egy szeg�ny l�ny, akit Senkynek h�vtak. Nagyon szerette Valaky herceget. De Valaky herceg boldog volt Nevenincs hercegn�vel, nem is n�zett m�sra.

Senky nagyon szomor� volt, �s gyakran s�t�lt a temet� fel�. Ez�rt voltak, akik bolondnak n�zt�k, de �t ez nem �rdekelte. � csak Valaky hercegre v�gyott.

Egyszer azt�n, egy felh�s d�lut�n a l�ny hosszas gondolkod�s ut�n �gy d�nt�tt, seg�ts�g�l h�vja a V�g t�nd�r�t. V�g t�nd�r minden k�v�ns�got teljes�t, de k�r is valamit cser�be… �s mindig ugyanazt: a hozz� fordul� �let�t. De Senky m�r nem akart gondolkodni. K�rben�zett �s azt mondta: „Valaky egy cs�kj��rt odaadn�m �letem h�tralev� r�sz�t.” Abban a pillanatban ott termett mellette V�g t�nd�r, megn�zte a l�nyt, egyet csettintett, �s m�ris ott volt Valaky herceg. A herceg forr�n, l�zasan, hosszasan megcs�kolta. Senky arc�n az �r�mk�nny g�rd�lt v�gig, sz�ve a boldogs�gt�l �s V�g t�nd�r �tk�t�l sz�trepedt, de m�g annyi ereje volt, hogy kimondja: „meg�rte…”

A kir�lyfi k�nnyes szemmel t�rt vissza hercegn�j�hez, de soha �let�ben ki nem mondta a sz�t: „meg�rte…”

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s