már fél tíz van és senki se jön

otthonról csak én megyek

de nélküled nem mehetek

írógépemen tulipán

és olyan egyedül vagyok

mint látók között a vakok

emlékszel mikor Páll Laji

csak mondta mondta a verseket

faltól falig és elesett

mikor a versekből kifogyott?

kihűlt a krumplipaprikás

és este lett és börtön a ház

a ház? a bolt: a kegyszerüzlet

csak loptuk a villanyáramot

az államtól mert nem adott

csak alhatatlan éjszakát

de lefeküdtünk mégis a földre

a villamosok mennydörögve

dühöngtek arrébb hat méterrel

és hat éve nem festett Páll Laji

nem tudtunk mit mondani

eladtunk kétméternyi könyvet

vettünk festéket ecsetet

és Laji négykézláb esett

úgy festett egyszerre minden képet

ahogy most rád gondolok

faltól falig mert rab vagyok

de dolgozom - ezt akarod?

ha kimoshatnám az ingedet

jaj úgy félek ha integet

a rendőr a zebre mellé lépek

mindentől félek egyedül

és bántottalak - elkerül

árnyékod is - nem néz vissza

varrnék neked végtelen

délutánokat éjeket

elmennénk együtt Diósadra

néznénk hogy a kékiringó

szára mint a messze ringó

csillagokban a vérerek

és homlokodon most is lüktet

a pici ér a föld alatt tüntet

mert minden itt van ami volt

már fél tíz van és nem lehet

hogy nem halhattam meg veled