Nem a vallásban hiszek, nem a Bibliában hiszek, de hiszek egy istenben. Hiszek abban, hogy az ember nem bűnösnek, nem gonosznak születik. Hiszek a jóindulatban, hiszek a szeretetben, hiszek az emberségben, hiszek a művészetben, és hiszek – nagyon is – az intelligenciában, a tudományban, a kutatásban, a fejlődésben. Néha hiszek magamban, néha hiszek másban.
Szeretném tudni, hogy hogyan haladsz a neuronjaim közötti elektromosságban. Mikor rád gondolok, kicsit hozzám tartozol, az agykérgemben keringsz, így bennem vagy. Szeretném azt írni, hogy bennem élsz, de nem tehetem. Nem élsz, csak egy akciós potenciál vagy, mégis tudlak.
Nem tudom, hogy hogyan sikerült a hormonokkal kölcsönhatásba lépned, de az biztos, hogy valami erős kapcsolat van az elektromos jel és a hatásodra termelődött hormonok között. Talán együtt hozzák létre azt a megnevezhetetlent, amit a tudatlan emberek érzésnek neveznek.
Szerelem? Talán… De én csak úgy hívnám az egész összhatást, hogy TE. Te vagy az elektromos jel, te vagy a hormonokban, te vagy a kettő kapcsolata. Élettelen, fizikai és kémiai reakció vagy bennem, mégis életet adsz az értelemnek, és megváltoztatod teljes valómat.
Hihetetlen, hogy valami, ami ennyire mikroszkopikusan jelentéktelen, méretben elhanyagolható, ekkora hatással legyen nem csak egy szervre, de egy teljes szervezetre, egy biológiai egyedre, egy ösztön irányította gondolkodó lényre, rám.
Létező hatása vagy a tested-érzéseid valóságának, rendelkezem veled. Bár irányításodhoz még nem fejlődtem fel, bennem vagy, és az enyém vagy. Hát kell ennél több?
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum