Szorosan. Annyira szorosan, hogy már levegőt is alig kapok... a táncparkett közepén. Veled. Lépés. Ritmus. Zene. Együtt, ketten. Forogni kezdesz velem, és forogsz, és forgunk, és már a világ is forog, egyre gyorsabban és gyorsabban. Csak egyszer szédülhetünk el. És gyorsulunk, egyre gyorsulunk. Egészen összefolyik a világ. Már csak ketten vagyunk. És forgunk. Lassan fúródni kezdünk, és fúródunk a táncparkettbe, a földbe. És forgunk tovább, tovább. Fúródunk, süllyedünk, egyre mélyebbre, már távol van a felszín. Vakondok és giliszták szédülten repülnek a tornádónkban. De mi forgunk. Szoros ölelésben, ketten. És már nincs külön te és én... Összeforrunk. Meleg van. Szemedben megcsillan a vörös láva. Nem is szédülök.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés