Ősz. Éjfél.
2010.10.17. 17:21
Mindjárt tizenkét óra van. Sötétben áll. Az ablakhoz megy. Halványan szűrődik be egy pislákoló utcalámpa fénye. Kinéz. A lámpafényben hiába keresi a táncoló lepkéket. Egy sárga falevél csillan meg a betonoszlopra eső fényben. Nézi. Várja, hogy lassan lehulljon. De a levél megáll a levegőben. És ő látja magát az ablakban.
Mindjárt tizenkét óra van. Bemegy a fürdőszobába, és megáll a tükör előtt. Szembenéz magával. Addig néz saját szemébe, míg meglátja benne a falevelet. A levél sárga. És száraz. És a levegőben áll.
Mindjárt tizenkét óra van. Visszamegy az ablakhoz. A levél még mindig ott van. Lebeg a levegőben. A pislákoló lámpafény meg-meglebbenti a szélét, de a levél nem akar lehullani. Konokul lebeg a reménytelen semmiben. És ő nézi.
Mindjárt tizenkét óra van. Egyszerre rádöbben arra, hogy nem tud ellépni az ablaktól. A levél vonzza. A lebegő levél hívja őt. És már olyan erős az érzés, hogy hallja is. Körülnéz. Egyet kattan az óra a sarokban.
Mindjárt tizenkét óra van. Megfogja az ablak kilincsét. Hideg. Szorítja. Lassan elkezdi fordítani. Az ablak kinyílik, és a függöny egy pillanatra meglebben, aztán mozdulatlanná dermed. Kint csend van. És hideg. A csillagok belefagytak a felhőkbe. S ő belenéz a lucskos levegőbe.
Mindjárt tizenkét óra van. Lassan elindul. Kilép az ablakon. A haját felborzolja a pislákoló lámpafény, és ő kézen fogja a falevelet. Most már ketten lebegnek. Egyikük sem akar lehullni. Még ne!
Mindjárt tizenkét óra van. Csend van. Minden nyugodt, ő is olyan lassan lélegzik, hogy már a szívverését is hallani. A lámpa pillogása is felveszi a pulzusának ritmusát. Csak lebegnek a szőlőszagú nyugalomban.
Mindjárt tizenkét óra van. De ő nem mozdul. Lenyúl hozzá egy felhő. Beletörülközik. Könnycseppként marad arcán egy esőcsepp. Nem törli le. Csak hallgatja a szél, a lucskos levegő, a pislogó lámpa, a lebegő, elsárgult falevél, a szívverése csendjét, és bámulja az őszt.
-
Éjfél van. Egy távoli óra üt. Az esőcseppek halkan belekopálják a sárga falevelet a sárba. Ő magára húzza a paplant. Reggel korán kell kelnie…
|