- Igazad van. - mondta a l�ny, �s ez�ttal nem s�rt. Ez nem egy olyan meghat� pillanat, ez nem egy apr� s�relem volt, ez m�s volt. T�bb ann�l. Ezen nem lehet s�rni, ez v�gzetes, ezt el�bb tudom�sul kell venni, fel kell m�rni, �rt�kelni kell. Majd lesz s�r�s is... most nem. Most komolyabb dolgok� a sz�npad. Nem s�r�st kell j�tszani.

A fi� hallgatott �s nem fordult fel�. Tudta, hogy nem s�r. Azt akarta, hogy s�rjon, hogy zokogjon, hogy a f�ld�n fetrengjen f�jdalm�ban. Ahogy � ott bel�l. Ahogy neki f�j, �gy f�jjon a l�nynak is. �gy �v�lts�n, ahogy � nem �v�lthet. �gy s�rjon, ahogy � s�rna, ha nem kellene visszafojtani. Ha nem f�rfi lenne…

Nem fordult fel�. A szikla sz�l�n �lltak. A l�ny a fi�t n�zte, a fi� a m�lys�get.

Egyik�k sem volt m�g itt. �s most mindketten itt vannak. Egy�tt. Egy�tt kell �tv�szelni�k ezt is. �s ez f�j a fi�nak. Hogy m�g mindig egy�tt. Azok ut�n is egy�tt… �s ezt is, ezt is egy�tt.

A keze megr�ndul, elfojtja az �k�lbe szor�t�st. Ahogy elfojtott mindent, ami a l�nynak f�jt volna.

De most v�ge. Most h�t f�jjon! Most s�rjon, �v�lts�n, fetrengjen, ord�tson, k�ny�r�gj�n, szenvedjen a szikl�n. De ne vele. Egyed�l. Egyed�l, ahogy � volt mindv�gig. Egyed�l legyen a l�ny is v�gre egyszer.

- Szeretsz te igazb�l, vagy csak j� neked velem?

�s a l�ny s�rni kezdett. Mert szerette, szerette volna, szeretni akarta tov�bb a fi�t, aki el�tte �llt, �s nem fordult fel�. Vele akart lenni, �rezni akarta �t, �lelni akarta minden porcik�j�t, mindig… de nem v�laszolt. Nem v�laszolhatott. M�r minden k�s� volt.

A fi� tudta, hogy a l�ny most s�r. Egy l�p�st tett a sziklaperemen, majd h�trapillantott, azt�n leugrott. S�rk�nyrep�l�je sz�tv�gta az eget.

A l�ny egyed�l nem tudott s�rk�nyrep�l�zni… Soha nem ment ut�na.

S�g� 1 hozz�sz�l�s

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s

2011.03.19. 15:08 X Y De a s�rk�nyrep�l�s fi� hi�ba pr�b�lt a l�ny n�lk�l �lni, minduntalan csak az �t j�rt az esz�ben. Az �t ami a szakad�khoz vezetett, az �t amit egy�tt j�rtak be. A gy�ny�r� naps�t�ses r�tek, ahol a l�ny �tadva mag�t a sz�lnek haj�t lobogtatva szaladt �s a fi� nem gy�z�tt eleget csod�lkozni benne, a sz�ps�g�ben, a lend�let�ben, a soha v�get nem �r� kitart�s�ban. Esz�be j�tot a h�v�s erd� amin �tj�ttek, ahol �t�lelte a l�nyt, mert f�zott, mert f�lt. A l�ny a fi� karjaiban �rezte a biztons�got, az er�t, azt hogy ha az eg�sz erd� hirtelen els�t�t�lne �s ha a f�ld nyilna meg, � akkor sem lenne nagyobb biztons�gban sehol m�shol mint a fi� karjaiban. Le�ltek a fa t�v�be �s �lomba szender�ltek. �lmukban is egy�tt szaladg�ltak a r�teken, t�ncoltak az es�ben. �k mindig egy�tt voltak, s ha valami m�gis elszakitotta �ket egym�st�l, igyekeztek mindent megtenni, hogy �jra egym�st �lelve s�t�lhassanak a mez�n. A fi� r�j�tt, hogy most mindezt elveszitheti. A l�ny is tudta. Egyik�k n�m�t sz�llt, kereste a megnyugv�st nyujt� helyet, a m�sikuk az erd� sz�l�n �llt, de f�lt egyed�l nekiv�gni. �s akkor mindketten r�j�ttek arra, hogy vissza kell fordulniuk, nem megkem�ny�teni a sz�v�ket, �s minden erej�ket �sszeszedve azt mondani a m�siknak: "Menj csak, �n egyed�l is megleszek", hanem k�zdeni, mert s�t a nap �s esik az es�.