„Kicsi vagy még, hallgass!”

Először arcon ütnek. Hozzámvágják, hogy elsőéves vagyok, hozzámvágják, hogy szemüvegem van (vagy nincs), hozzámvágnak egy kalapot, vagy egy labdát…

„Kicsi vagy még, hallgass!”

Aztán mellbevágnak. Összeszorított fogakkal sziszegnék a csapattársaimra.

„Te kicsi vagy még, hallgass!”

És akkor övön alul… úgy, hogy ne lehessen védekezni. A tízperces vizsgámra várok két órán át… míg a csapat kiesik pár versenyszámból.

Hát hogyne lennék én kicsi, ha a város ifjúsága és a saját egyetemem egyszerre dolgozik ellenem?!

„Te még kicsi vagy, hallgass!”

Hát hallgatok. És akkor csendben játszom végig. De végigjátszom. Mert kicsi vagyok… de nagyra fogok nőni.