Melletted minden reggel vidáman ébredek fel, könnyűnek érzem mindenem. De néha egy hang a szívemben új útra szólít engem. Talán nem érted meg sohasem...

Nem tudom mit tegyek, nem tudom, hogy legyen. Miért is nem lehetek egyszerre két helyen? Ó, Istenem...

Mennyivel könnyebb volna, hogyha két életem volna. Egyet örökre odaadnék neked.
A másik szabad lenne. Mindennap szárnyra kelne, s mindenkit szeretne (akit lehet).

Ha volna két életem, tudnám, amit ma nem. Bár volna két életem, hinnék mindenkiben! Ó, Istenem...

Hogyha két életem volna, az egyik gyengéd volna. Magadhoz láncolhatnád.
De a másik örök volna, s ha a világ elpusztulna, akkor is tovább lobogna...

Ha volna két életem...