Mint mindig, aznap is rohanva érkeztem a buszmegállóba. Körülnéztem, vártak még emberek. Egy magában várakozó kedvesszemű lányhoz mentem oda megkérdezni, nem ment-e el véletlenül a busz, amire siettem. A lány ijedten rám nézett, és szemérmesen elmutogatta nekem, hogy ő siket, de 5 perc múlva érkezik majd a busz.

Megszeppenve visszamosolyogtam, zavaromban idegen nyelven köszöntem meg az útbaigazítást. Hátrébb léptem, elővettem a telefonom, és elkezdtem rajta írni a bemutatkozó, beszélgetést kezdeményező szöveget. Úgy éreztem, tartozom ezzel neki, igazán elcseveghetnénk. Nem tudtam, hogy szólítsam meg. Milyen nyelven írjak. Mi legyen a szövegben, indokoljam?

Végül elővettem a fülhallgatómat, és szépen elszigetelődtem a zenében. Megérkezett a busz, és leültem egy egyszemélyes székbe. Zenével a fülemben utaztam hazáig. Sosem tudtam meg a nevét.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés